Az Ófalu megszállottja

Az akkor modernnek számító lakótelepen nőtt fel, de már gyerekként vonzották a régi falu emlékei. Mire felnőtt, szenvedélyévé vált a felkutatásuk. Gallai Mátéval beszélgettünk.

Honnan a nagy szerelem Békásmegyer iránt?

Itt éltem egész életemben. Három hónapos koromban költöztek a szüleim Békásmegyerre, akkor még a lakótelepre. Családomnak nagyon erős kötődése volt a plébániához, úgyhogy naponta jártunk ott. Mi, gyerekek bebarangoltuk a környéket, és igazán izgalmas területeken jöttünk-mentünk, például a Szent József Ház padlásán. Akkor még romos állapotban volt. Már visszakapta az államtól az egyház, de még nem volt pénz a felújításra. A házban, főleg a padláson kutatva bukkantunk rá a ház valamikori működésére utaló tárgyakra, például fali leltárra, vagy épp egy köpőcsészére. Egy gyereknek fantasztikusan izgalmas a múltból itt maradt emlékeket felfedezni.

A tárgyakhoz persze emlékek is fűződnek, amelyekről viszont emberek tudnak mesélni. Kikre emlékszik?

Akkoriban még Zámolyi Laci bácsi volt a plébános, meg kell említeni a nevét: negyven évig viselte ezt a tisztséget. Természetesen szoros kapcsolatban álltunk vele. Aztán szólnunk kell vitéz Horváth Lajosról, aki részletesen feldolgozta a falu történetét. Valahol itt indult, hogy a mi generációnk folytassa a munkát, vagyis feltárjuk a falu örökségéből, amit lehet. Gyerek voltam, de akkor már tudtam, hogy itt akarom leélni az életemet. Minden ide köt, a feleségemet is itt ismertem meg a templomban.

Valaha kicsi falu volt, mégis eléggé intenzív közösségi életről tanúskodnak az emlékek.

Így van. Például hét kocsma volt, ami már önmagában mond valamit a társasági életről. De hét körmeneti kápolnáról vagy kegyhelyről is tudunk, vessük ezt össze a falu akkori méreteivel! Ez a szám is jelzi a közösség összetartó erejét. Ezekből csupán egy maradt meg. Egyetlen bombatalálat érte a falut, az egyiket találta el, a többit lebontották.

Sok-sok emlék eltűnt, az Ófalu mégis híres arról, hogy nagyrészt megtartotta eredeti jellegét. Hogyan oldható ez meg a mai építkezés-özönnel?

Természetesen vannak rendelkezések, amelyekkel valamennyire próbálják megtartani az egységes látványt. Ami még ezek mellett sem könnyű feladat, hiszen hiába írják elő, hogy a falakat világos színűre kell festeni, vagy sötét színű ablakkereteket kell beépíteni, mivel a rózsaszín is világos, és műanyag keretekből is kapni sötétbarnát. Egyenként keressük föl az embereket, és megbeszéljük velük, hogy mi illik a környezetbe, mi nem. Ennek a hatása egyre inkább érezhető. De itt egy szép példa: annak idején a svábok – hiszen eredetileg sváb falu volt – építették a falu gyönyörű, kőből kirakott vízelvezető rendszerét. Ezt később nagyrészt betemették, ami komoly gondokat okozott. Bekopogtattunk az Óbor-körrel a tulajdonosokhoz, hogy egyáltalán tudnak-e róla, hogy kertjükben mi rejtőzik a föld alatt. Persze vannak, akik nem értik, mi közünk hozzá, hogy mi van az ő kertjükben, de egyre többen ássák ki és tisztítják meg. Bármi működhet, ha felhívjuk rá az emberek figyelmét. És ez tényleg segít a csapadék elvezetésében.

Már régen nem a lakótelepen él, hanem az Ófaluban épített házat. Változik a falu szerkezete a növekedéssel?

A szerkezet nem változott. Az utcák megmaradtak, és az újonnan kialakult utcák ezt folytatják. És természetesen – kinél, ha nem nálunk – elsődleges szempont volt házunk tervezésénél, hogy – bár modern ház, és nem a védett területen áll – illeszkedjen a régi környezetbe.

Szerző: Kerényi Mihály