A „Ki nyer ma?” Óbudán él tovább

Valamikor Óbudán élt családjával, de csakúgy, mint élete többi helyszínéhez, a harmadik kerülethez is hű maradt Czigány György író, költő, zenei szerkesztő, érdemes művész, Óbuda díszpolgára. Immár tíz éve kerületünkben, az Óbudai Társaskörben folytatja klasszikus zenei műsorát, Ki nyer ma? címmel, mely a rádióban 38 évet élt meg, ma pedig ötvenéves lenne. A művész többek között kerületi élményeit osztotta meg velünk rövid beszélgetésünkben, igazi profi televíziós-rádiós szakemberhez méltó összeszedettséggel, tömörséggel.

-Manapság, ha egy műsor két-három évadot megél, már eredménynek számít. Mintha a sok egyéb értéke mellett a „hűséget” is magában hordozta volna, aminek manapság híjával vagyunk…

-Meglepett, hogy ennyi ember ilyen szeretettel tud viszonyulni egy műsorhoz, de
inkább ahhoz a klasszikus zenéhez, melyet a műsor hozott el számukra. Sokan
szólítanak meg a mai napig az utcán. Nem az én népszerűségem a fontos, de az
mércéje lehet annak, hogy ezt a játékot mennyien megszerették és családias
közvetlenséggel játszották. Nagyra becsültem mindig azokat, akik játszottak. Mi soha nem vizsgáztattunk senkit, mindenki egyformán jó volt, akár tudta a választ, akár nem.

-Az Óbudai Társaskör az egyik helyszín, ahol tovább él a Ki nyer ma…

-Az Óbudai Társaskörben 12 éve megy ez a műsor, minden hónapban szervezünk egy hangversenyt, aminek a keretében állandóan játszom a hallgatókkal, mára kialakult a program törzsközönsége. Nemcsak arra kérdezek rá, hogy mi a konkrét zenemű, de az adott zeneszerző életéről is beszélgetünk, és a társművészetek eseményeiről.

Mikor élt családjával Óbudán?

-1972-ben költöztünk a Miklós utcába, ami nem különösebben szép, hiszen lakótelep, de nekem mégis kedves volt. Érdekes volt számomra Óbuda múltja és a környék történelmi hangulata. Gyermekeim ott kezdték az életüket, és első, meghalt feleségem is ott tanított logopédusként. Csodáltam a Flórián téren a lakótelep tövében lévő kontrasztot, a panelrengeteg alatt a sok évszázados múlt emlékeit. Az aluljáró, a római fürdők maradványai, amelyek múzeumot alkotnak. Izgalmas volt számomra Aelia Sabina története, és ahogyan az óbudaiak az emlékét ápolják az aquincumi muzsikus lánynak. Nemcsak zeneiskolát neveztek el a fiatalon elhunyt orgonistáról, de a muzsika szimbólumává vált Óbudán, még gyógyszertár is őrzi a nevét. A harmadik században egy óriási tűzvész tönkretette otthonukat, Aelia Sabina kis orgonáját is betemették a romok. Nekem még megadatott egy műsoromban, hogy a rekonstruált változatot megszólaltassam. Írtam egy verset is Aelia Sabináról!

-Ugyancsak itt élt Kassák Lajos, akivel szintén találkozhatott Óbudán.

-Óbudán készítettem interjút Kassák Lajossal, aki a Bécsi út elején lakott, és beszélt a régi házakról. Elég szűkszavú ember volt, akárcsak Kodály Zoltán. A zeneszerző nem kedvelte a tiszteletköröket és az üres járatú magyarázkodásokat.

-Nagy szeretettel, igazi lokálpatriotizmussal beszél szülőhelyéről, Győrről, vagy a
Krisztinavárosról. Kapcsolódnak valamelyest ezek a hangulatok a harmadik
kerülethez?

-Nekem a Duna közelsége a folyókkal keresztülszelt Győrt idézte vissza, gyerekkorom emlékét. És akárcsak a Krisztinavárosban, úgy rendszeresen orgonáltam az óbudai templomban, de a kerület határában álló újlaki templomban is segítettem a kántor munkáját. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy néhány éve Óbuda díszpolgárává választottak.

-Zongoraművésznek készült, később a költészet és a zenei szerkesztés vált az életévé. Nem bánta meg?

-Amikor végeztem a Zeneakadémián, a rádióban képzett zenészeket kerestek. Nehéz időszak volt ez, hiszen 1956-ot éltünk. Hamar feltaláltam magam az irodalmi, zenei műsorommal, amelyek oldották az akkori politikai feszültséget. Azt gondolom, hogy a zene, elvontságában, hasonlít a vershez. Mind a rádiós, mind a televíziós műsoraim, valamint a rendszeres orgonálás lehetővé tették számomra, hogy rajtuk keresztül közel maradjak ahhoz, amit szeretek, és soha nem bántam, hogy nem vagyok koncertező művész: a költészet, a köteteim megírása kárpótol ezért.

Szerző: Szilléry Éva