Közösségi kert a lakótelep tövében

Annak a zöldségnek, amit az ember maga termel, egészen más íze van. Így gondolták ezt azok is, akik Rosta Gábor vezetésével – aki a városi kertek hazai megálmodója – több mint öt éve létrehozták a kerület első közösségi kertjét, s azóta is lelkesen gondozzák.

– Beváltotta a reményeket kert?
RS: A Békási kert a hatodik szezonját kezdte idén, és minden szempontból jobban működik, mint az elején remélni lehetett. Egyrészt a kert „biológiailag” is beérett, egységes képet alkot, de ennél is fontosabb, hogy a közösség felnőtté, önjáróvá vált. Az önkormányzat hangsúlyt fektet a kerületi közösségek fejlesztésére, és ennek az eredménye a Békási kert és a Záporkert is. A közösségi szabályok és normák működnek, a kertvezetés jól szervezi a közösségi eseményeket és a kert fenntartását, egyszóval felnőtt kertközösséggé lettek.

– Mennyiben és miben változott a kezdetek óta a kert és a közösség?
RG: Van valamennyi fluktuáció, ami természetes folyamat, de maga a kert – a tagok cserélődése mellett is – zökkenőmentesen működik. Ezt tartom a legfontosabbnak, az önállóságukat, az önvezérlést. Egy egészséges, fejlett közösséget nem kell gondozni már, önmaga irányítja a belső fejlődését, tartja be a saját szabályait, műveli a kertet. A tagok életében állandó helyszínné vált a kert, rutinná a kertművelés és a közösségi együttműködés. Nagyon érdekes a kert hatása a környezetére. Amikor belevágtunk az önkormányzattal a kertalapításba, a környék lakói meglehetősen szkeptikusak voltak, azonban mára ez megváltozott, sokan várnak arra, hogy idővel bekerüljenek a kerttagok közé, és az is érdekes eredmény, hogy elszaporodtak a panelházak előtti földsávokon az egyéni kiskert kezdemények. Sokkal virágosabb, sokkal gondozottabb és szebb lett a környék. Minden kertet szakemberek terveztek, sokszor tájépítész hallgatókkal csináltunk tervezői kurzushetet egy-egy kert tájépítészeti koncepciójának kialakítására. A kert megépítése és átadása utána azonban már a kertészek fejlesztik tovább, viszik be a saját ötleteiket. Minden változást a közösség dönt el, fel lehet vetni ötleteket, de a közösség dönt, hogy megvalósítják, vagy sem. Sok az újítás – részben a tapasztalatok alapján –, egy-egy újabb kertkísérlet, ami hozzátesz a kerthez és persze a közösséghez is, minden évben kicsit szebb, kicsit jobb lesz a
korábbi szezonokhoz képest. Csak a kert mérete szab határokat a fejlesztéseknek.

A kertközösség vezetője, Nagyné Neczpál Ágnes büszkén meséli, hogy viszonylag hamar beletanultak a teendőkbe, s mára igazi közösséggé kovácsolódtak a tagok. A társaság fele nyugdíjas, a másik fele azonban aktív dolgozó; például nemrégiben csatlakozott három fiatal pár, ezenkívül akadnak pártoló tagok is a környékben élők közül. A saját kertjét mindenki azzal ülteti be, amivel akarja, de vannak közösen művelt területek, mint a fűszerkert, amire nagyon büszkék. Ha valaki szabadságra megy vagy dolga akad, a többiek locsolják, gondozzák a kertjét. Gyakran bográcsoznak, szalonnát sütnek, a családdal és a csoporttal is.

Vincze Mara