ÓFALU LEGSZEBB GALAMBJAI

Több mint nyolcvan galamb él Komáromi Tibor kertjének hátsó zugában. A
házban ennél is több serleg, mintegy háromszáz hirdeti a galambász dicsőségét.

A tenyésztő minden galambját ránézésre felismeri; pedig nekünk, tudatlan
látogatóknak minden galamb egyforma. Ám, hogy mennyire nem egyformák, bizonyítja a két serleg, melyet Tibor európai kiállításokról hozott haza (ezek amolyan szépségversenyek), mindkétszer a negyedik helyezést érte el.

„Teljesítmény nélkül nincs szép galamb” – magyarázza a szakember. „Komoly
eredményeket kell elérni a versenyeken, aztán már figyelembe veszik a
szépséget is. Fej, szem, csontozat, izomzat; minden számít.”

A teljesítmény pedig a sebességet jelenti. A galamb ugyanis egy irányban
tájékozódik: hazafelé. Természetesen minden galamb más-más távolságra lakik
a „rajt” helyétől, tehát azt mérik, mennyi idő alatt teszi meg a bizonyos távot
hazáig, a sorrend ezek után már az általános iskolában tanult egyszerű fizikai
képlettel kiszámítható: s = v x t. A galamb persze nem tudja, hogy versenyez, ő
nem a győzelemért hajt: motivációnak ott a párja, a fészek, a tojás. Megható,
hogy amíg élnek, a párok együtt maradnak. Tibor itt elmosolyodik: „Persze, ha
az egyik elvész verseny közben, a másik három nap alatt talál magának új
társat.” Egész héten külön tartják őket, de edzésről vagy versenyről hazatérve
mindig találkoznak. Ennek tudatában igyekszik hát haza, ahogy csak erejéből
telik – jutalma a párjával eltöltött néhány boldog óra (gazdája jutalma pedig jó
esetben egy serleg, bár ez utóbbival a galamb már nem törődik). A versenyek
bizonyítják, hogy a hím mennyivel kötelességtudóbb, mint sok-sok férj emberi
fajunk képviselői közül. A hím ugyanis délelőtt váltja a tojót, ha tojáson kell ülni.
Szélsebesen repül hát haza, nehogy elkéssen.

Itt pedig felmerül a kérdés: lehet-e egy galambász éppoly kötelességtudó
feleségével szemben, mint galambjai? A felvetés egyáltalán nem rosszindulatú.
„Erre minden idő kevés lenne” – magyarázza Tibor. „Nagyon nagy munka,
naponta tisztítani a ketrecet, gondozni őket. Sokszor hónapokig nem tudunk
sehova elmenni, még egy hétvégére sem. A versenyek között folyamatos
edzések, akár ötvenpercnyi autózásra a lakóhelytől (megjegyzendő, hogy
ugyanezt az utat a galamb – persze légvonalban – harmincöt perc alatt teszi

meg). Aki a családból nincs megfertőzve a galambászattól, az ezt a sportot
képtelen lenne űzni.”

Szerencsére nemcsak apja volt galambász, hanem apósa is, így feleségével
egyetértésben tudják megosztani háztartásbeli teendőiket. „Belgiumban, a
galambtenyészet hazájában azt mondják, hogy csak nyugdíjas vagy
munkanélküli válhat profi tenyésztővé.”

Amiben természetesen van némi irónia, hiszen a sport emészti a pénzt. Egész
iparágak szakosodtak erre, a szállító kamionoktól kezdve a tápszereken át a
magok drága keverékéig. Nemrég egy árverésen egy galamb 390 millió Ft
értékben kelt el. Hogy mi ebben az üzlet? Egyszerű. Ettől kezdve a vevő árulja
az utódokat.

Komáromi Tibor eredményei azért is figyelemre méltóak, mert se nem
nyugdíjas, se nem munkanélküli: főállásban felvonószerelő. Mégis, több
versenyen csak egy-két profi tudta megelőzni.

Kerényi Mihály